Megjegyzés: A darabnak két befejezése van, egy A.) és egy B.) befejezés, de az eleje mindkettőnek ugyanaz.

Jegecske és Lángocska

SZEREPLŐK:

Jegecske (Páracsepp)

Lángocska (Füst)

HELYSZÍN:

Egy kis szerelmi fészek.

(Odakint esik a hó. A kandalló begyújtva. A földön szanaszét ruhák hevernek. Az asztalon gyertyafényes vacsora maradékai. Az asztal szélén egy pezsgősüveg, jégbe hűtve. A jeges vödörből néhány jégkocka kiesett az asztalra.)

LÁNGOCSKA: (unalmában beszélgetést kezdeményez a hozzá legközelebb lévő jégkockával) Szép esténk van, nem igaz?

JEGECSKE: (meglepetten néz a tűz felé, de azért válaszol) Egy kicsit hideg van… De igen, azért szép…

LÁNGOCSKA: Nekem melegem van…

JEGECSKE: Mert tűzből vagy. Én viszont jégből. Sokban különbözünk egymástól…

LÁNGOCSKA: Ez igaz, de biztosan sokban hasonlítunk is…

JEGECSKE: Például?

LÁNGOCSKA: Például, hogy mindketten magányosak vagyunk…

JEGECSKE: Nekem itt van a többi jégkocka. Ők a családom.

LÁNGOCSKA: Nekem is itt a többi láng, de a család bár fontos, nem minden… Én valami másra vágyom… Valaki másra… Aki eloltja a bennem lángoló tüzet… Aki hozzám simul… Akivel összeolvadhatok… Szörnyű ez a hőség, ami itt bent lángol… Teljesen felemészt.

JEGECSKE: Néha én is vágyakozom valaki után… Valaki után, aki felmelegít…

LÁNGOCSKA: Talán egymásra vártunk eddig… Amióta beszélünk, erősebben lobogok… (magasabbra csap a tűz a kandallóban)

JEGECSKE: (elkékül az arcocskája zavarában) Amióta beszélünk, nem csak a hideg miatt reszketek…

LÁNGOCSKA: Akkor gyere ide le hozzám, majd én megmelengetlek… (nyújtja ki lángkarjait az asztal felé)

JEGECSKE: (felsóhajt) Bárcsak mehetnék…

LÁNGOCSKA: Miért ne jöhetnél? Csak csússz az asztal szélére, aztán ugorj. Elkaplak.

JEGECSKE: Erősebb bennem a félelem, mint a vágy, hogy átölelj.

LÁNGOCSKA: (elszomorodik) De hát, mitől félsz? Talán tőlem? Sosem ártanék neked…

JEGECSKE: Nem, nem tőled…

LÁNGOCSKA: Akkor? Talán félsz, hogy teljesen elemésztelek? Félsz a lángolástól?

JEGECSKE: Nem, vágyom arra, hogy eleméssz. Vágyom a lángolásra.

LÁNGOCSKA: Akkor, mi a baj?

JEGECSKE: A többi jégkocka… Meggyűlölne engem, ha egy lánggal kezdenék… Egy jégkockát szánnak nekem, ahogy a hagyományok előírják.

LÁNGOCSKA: De ha te velem lennél boldog? Nem számít nekik a boldogságod?

JEGECSKE: Ők… Mások… Nem úgy gondolkodnak, mint mi…

LÁNGOCSKA: Akkor nem jössz?

JEGECSKE: Nem tehetem.

LÁNGOCSKA: Megéri eldobni azt, amit érzel, olyanokért, akiknek a boldogságodnál fontosabbak az előítéletek?

A.) változatú befejezés: 

JEGECSKE: (lecsordul egy vízcsepp az arcán) Sajnálom… Gyáva vagyok…

LÁNGOCSKA: (kisebb lánggal lobog szomorúan) Én is sajnálom…

JEGECSKE: (a vízcseppek egyre sűrűbben potyognak a szeméből, míg végül teljesen elolvad. Az utolsó cseppen szomorúan csillannak meg a lángok) Ég veled boldogság… Ég veled lángocska…

LÁNGOCSKA: (összeszoruló szívvel figyeli, ahogy a Jegecske meghal. Végül lobban egy utolsót és ő is elalszik örökre.) Ég veled boldogság… Ég veled jegecske…

B.) változatú befejezés: 

JEGECSKE: Nem tudom… Nem tudom, mit tegyek… Szeretem őket…

LÁNGOCSKA: Megértem, de előbb vagy utóbb mindenkinek ki kell röppennie otthonról, és a saját életét kell élnie. Ha nem ezt teszed, sosem leszel boldog.

JEGECSKE: Tudom, hogy igazad van, de olyan… Nehéz…

LÁNGOCSKA: Majd én segítek… Ígérem, hogy boldog leszel velem, bármi is történik…

JEGECSKE: Hiszek neked. Bízom benned.

LÁNGOCSKA: Akkor lejössz hozzám? (visszafojtott lélegzettel várja a választ)

JEGECSKE: (nagy levegőt vesz, majd bátor elszántsággal a szemeiben a tűzbe néz) Igen, megyek. Kapj el, kérlek!

LÁNGOCSKA: Úgy lesz!

JEGECSKE: (végigcsúszik az asztalon, majd beleveti magát Lángocska karjaiba) Istenem, de forró vagy…

LÁNGOCSKA: (szorosan magához öleli Jegecskét) A te bőröd pedig, hűvös… Olyan finom…

JEGECSKE (sóhajtva csókolja meg Lángocskát)

LÁNGOCSKA: (a vágytól nyöszörögve viszonozza Jegecske csókját)

JEGECSKE: (olvadni kezd Lángocska karjai között)

LÁNGOCSKA: (végre enyhülni kezd a lángolása Jegecske közelségétől)

JEGECSKE: (lassan teljesen elolvad, és Páracsepp lesz belőle)

LÁNGOCSKA: (lassan teljesen elalszik, és Füst lesz belőle)

PÁRACSEPP: (az ég felé száll, kezével Füst kezét szorítva) Most már örökké együtt leszünk.

FÜST: (rámosolyog Páracseppre) Most már örökre boldogok leszünk.

Ide várjuk a kritikákat:

http://lesbia.suddenlaunch3.com/index.cgi?board=lesbia&action=display&num=1206079559